Hogyan maradhatunk józanok, ha megdicsérnek?
Hogyan reagálsz egy dicséretre, ami váratlanul érkezik?
A dicséret fontos. Legtöbbször a gyerekekre gondolunk, holott a felnőtteknél is ugyanolyan jelentős értékkel bír. Nem szokásunk visszajelzést adni a másiknak, különösen, ha ez pozitív, pedig nagyon sokat számít, gondoljunk csak arra, nekünk milyen jólesik a dicséret, legyen szó akár a munkánkról, akár az öltözékünkről. Ezek az apró figyelmességek nagyon sokat adnak a mindennapokban, és talán pont akkor érkezik, amikor épp a legnagyobb szükségünk lesz rá.
Te hozzászoktál, esetleg alkalmazod is? Nemrégiben történt, egy bevásárlóközpontban, vásárlás közben a fiatalember, aki kiszolgált minket, kedvesen odaszólt a munkavégzése közben, „olyan jó önökre nézni, látszik, hogy harmóniában vannak „.Őszinte leszek először mintha nem is fogtuk volna fel mit mondott, és visszakérdeztem, bocsánat mit mondott?
Elismételte, és mi ott álltunk meglepődve, de jóleső érzéssel nyugtázva, hogy igen, jól látja. Megköszöntük és azóta is sokszor eszembe jutott, hogy neki semmibe nem került ez a pár szó, de mégis mekkora értéket adott nekünk.
Tulajdonképpen, ha szigorúan értelmezzük, akkor egy nagyon dicséret szegény életet élünk. Ezért is nem csoda hogy az emberek többsége nem is tud vele mit kezdeni. A dicséret elfogadása is nehézségeket okoz.
Vannak, akik szerénynek akarnak látszani, annak ellenére, hogy rászolgáltak, mégis úgy gondolják, teljes mértékben tagadniuk kell, hogy ez rajtuk múlt volna. Nem az én érdemem, mondják.
A dicséret, amely olyan édes tud, lenni néha rosszul érezzük magunkat. Akarjuk, igényeljük, még vadászunk is rá, mégis ha elhangzik, nemigen tudjuk, mit kezdjünk vele.
Vannak kultúrák, ahol az a kreatív gyakorlat, hogy bókra bókkal kell válaszolni, ami aztán a végtelenségig megy, mert mindenki válaszol a bókra és az nem lehet válasz nélkül hagyni. Elég fárasztó lehet.
Bizonyos kultúrában, ha A megdicsérte a B holmiját, akkor B-nek oda kellett adnia azt A-nak. ( Gondoljon csak erre, amikor legközelebb megdicsérik az új autóját, vagy a titkárnőjét). Még a mi kultúránkban is illik viszonozni a bókot, ahogy egy vacsora meghívást, vagy egy születésnapi köszöntést. Olyan ez mintha egy kölcsönt kellene haladéktalanul visszafizetnünk.
Tanuljuk meg kedvesen fogadni a dicséretet.
Gyerekkorunkban megtanultuk, hogy az öndicséret nem szép dolog, viszont nem tanították meg, ezáltal nem szoktunk hozzá, hogyan fogadjuk mások dicséretét. A kézzelfogható ajándékokat nem esik nehezünkre elfogadni, megköszönni, bár tudom, sokan még ezzel is küzdenek. Viszont az elismerés immateriális (kézzel nem fogható) ajándéka elfogadásának nincsenek társadalmilag begyakorlott formái.
Mi lehet az oka, hogy, ilyen nehéz elfogadni a dicséretet, elismerést?
Ha visszautasítjuk, akkor elkedvetlenítjük azt, aki adta, mert úgy fogja érezni nem tartottunk igényt figyelmességére. Ha megdicsérnek az aggodalom is belénk fészkelheti magát, vajon mit akarhat az illető, vagy tudjuk e hozni azt a formánkat legközelebb is, amiért most a dicséretet kaptuk?
Tehát sokféle gondolat gátolhatja azt, hogy őszintén jól érezhessük magunkat egy dicséretkor. Ahhoz hogy élvezni tudjunk egy elismerő dicséretet, vagy bókot, mindenképpen meg kell tanulnunk hogyan, fogadjuk!
Gondoljunk csak egy kisgyerekre, hogy ragyog, amikor megdicsérjük őt, mert felállt például, vagy elindult, vagy először kakilt a bilibe, képes körbehordani a lakásban a bilit és mindenkinek megmutatni!
Egy gyerek hallását semmi nem élesíti úgy, mint mikor dicsérik! Ismerjük fel, hogy a szeretet mellett az elismerés a legnagyobb ajándék, amit gyerekeinknek adhatunk!
Hogyan fogadjuk felnőttként a dicséretet?
Először is mosolyogjunk! Figyeljünk rá, hogy a mosoly ott legyen, még ha koncentrálnunk is kell! Ha meghalljuk, hogy dicsérnek válaszoljunk automatikusan és őszintén, mosollyal az arcunkon. A legértelmesebb válasz, egyetlen nyolcbetűs szó: „Köszönöm” Nem kell reflexszerűen visszaadni a bókot kivéve, ha spontán van rá lehetőség „kedves tőled hogy ezt mondod”
Mit tegyünk, mégis ha megajándékoztak minket ezzel az ajándékkal?
Élvezzük, érezzük, jól magunkat hagyjuk, hogy átmelegítsen, ez az érzés. Fogadjuk el, hogy vannak jó tulajdonságaink, és hogy valaki ezt észrevette!
Ne feledjük, hogy nemcsak kapni jó a dicséretet, határozottan jó érzés adni is, egy apró elismerést adni a boltban, a munkahelyen, a szomszédnak, kollégának. Soha nem tudhatod, mekkora ereje van egy jó szónak! Gyakoroljuk a dicséretet! Sokszor dicsérjünk! Az élet zajában, lármájában elcsüggedt emberek, boldogan fogadnak minden dicséretet.
Próbáld ki az elismerésnek, a dicséretnek milyen ereje van, hogy belül téged milyen jó érzéssel fog eltölteni, amit látni, tapasztalni fogsz, mikor Te adod!
Az információknak még nincs vége kövess minket az üzleti Facebook oldalunkon, Youtube csatornánkon, vagy az Instán, vagy Podcaston
Előre is köszönjük hogy megosztod az információkat az ismerőseiddel, barátaiddal és irigyeiddel!
Keress bennünket bizalommal! Kapcsolat Most!
Barátsággal
Éva és Karesz
„Élvezd az életet, a fájdalomra ott a Lavyl” TK
