Ne ugrálj, mert akkor kilógsz a sorból!

Az évek során munkámból adódóan rengeteg emberrel volt alkalmam beszélgetni és számos alkalommal elképedve hallgattam, ahogy az életükről nyilatkoztak. Egyszerűen leírták magukat már 20-30-40 évesen csak lebegtek a mindennapokban céltalanul, lemondva a céljaikról, vágyaikról. Beletörődve kudarcaikba, napról napra élik le az életüket. Persze ezt az érzést az 50 feletti korosztályban már tömegesen látni, itt már szinte elfogadott az, hogy majd lesz valahogy, meg az én már minek erre a kis időre, és még sorolhatnám a nevetséges kifogásokat. Ráadásul ez már valahogy társadalmilag is elfogadottá vált. Várod a nyugdijt, aztán meg majd a megváltó halált. Sokan így is tesznek!

Persze nem meglepő ebben a kudarckerülő, állandó megfelelési kényszerben vergődő társadalomban, ahol az egész oktatási rendszer, a munkahelyi légkör, és nem utolsó sorban a szülői nevelés is arra épült (tisztelet a kivételnek), hogy jobb, ha beállsz a sorba és nem ugrálsz, mert abból baj nem lehet. Én máshogy gondolom, mint ahogy jó néhányan a környezetemben. Nem hittem, mint ahogy ma meg már pláne nem, a biztonságos lehetőségekben. Konkrétan a munkahelyre gondolok. Ezzel nem is foglalkoznék, hiszen mindenki környezetében történtek felmondások, felszámolások, átszervezések, leépítések. A biztonságos munkahelyben felnevelkedett korosztályok valóságos tragédiaként élték meg ezeket. Aztán valahogy hozzászoktak, köztudottá vált, hogy mindenkivel megeshet. Ennek ellenére a mai 20-30-as fiatalok között is rengeteg, aki a munkahely biztonságában hisz, akar hinni.

A miért-ről egy vicc jut eszembe, és ez az, ami a mi kis hazánkban oly jellemző.

Pokolba három forró olajjal telt üst teli emberekkel, ördög viszi körbe a látogatót. Az elsőnél vasvillás ördögök lökdösik vissza a kimászni igyekvőket. Az ördög magyaráz: Ezek itt amerikaiak, ki akarnak mászni, de nem engedjük nekik, visszalökjük. következőnél nincsenek őrök, az emberek ülnek az üstben, csendben fődögélnek, mellettük egy nagy tábla. Ördög magyaráz: ezek németek, kiírtuk, hogy Ezek németek kimászni tilos, nincs is velük gond. 
Az utolsó üstnél se őrök, se tábla. Látogató, ez meg hogy lehetséges? Ördög: Óóó, hát ezek magyarok, nem kell se őr, se tábla. Ha valaki ki akar mászni, a többiek rögtön visszahúzzák.

Lehet, hogy most eszedbe jutott valami és elmosolyodtál? Nekem erről az jut eszembe, milyen szervezetten tömte tele a fejedet a sok jóakaró mikor valamit kitaláltál és változtatni szerettél volna. Konkrétan többet jobbat akarsz, mint amiben éltél?! Hány és hány ilyen storyt tudnék mesélni és lenne benne sajátom is. A konformizmus az egyén halála. Sokan meghaltatok már pont ezért, mert nem vállaljátok fel a változással járó felelősséget, és természetesen a változást változtatást. Félsz a kritikától, pedig az csak megkóstol, nem harap. De ezek azok a próbatételek az élettől, hogy ok értem változtatni szeretnél, de ezt most komolyan is gondolod, kitartasz?! Ha igen akkor, lassan de biztosan elérheted a célod, amiért elindultál. Minden, ami meg akar állítani, vagy le akar téríteni attól, hogy Te több, jobb lehess annál, aki most vagy, azt két dolog motiválja, ott a vicc abból megérted. Irigység és féltékenység Mindkettő ugyanonnan fakad, nehogy már Neki jobb legyen?! Le akarnak húzni vissza oda az Üstbe.

Mondhatod, értem, tudom, de. Ezt nem értem mi a de? Most nem vitatkozni akarok veled, ám ha leülnél magaddal kicsit csöndben beszélgetni, tök mindegy hogy kismama vagy, éppen jól mennek a dolgaid a munkahelyen, vállalkozásodban, de lehet, hogy felette vagy már az 50+ nak, őszintén, tényleg ezt akartad? Ezt akartad ahol most tartasz ahol vagy? Mindent megtettél, hogy idáig eljutottál, vagy csak így alakult? Na ne viccelj!? Szerintem jobb, ha őszinte vagy magaddal és beszélgettek. Miért mondom ezt, mert tudom, én is beszélgettem magammal.       És jó szívvel ajánlom Neked is. Mi a párommal ezért dolgozunk, és azt gondolom egyre jobb összhangban, mert megtaláltuk azt, amivel Neked és néhány olyan embernek, aki elbeszélgetett önmagával és a változást nem tragédiaként, hanem egy nagyszerű élményként, egy új útként éli meg, együtt folytathatjuk csapatban a munkát.

Ha érdekel, úgyis utána tudsz nézni. Hogy mit gondolok, a sikerről itt tudod elolvasni.

Ma, amikor sok fiatal egyre későbben tudja, akarja bevállalni az anyaszerepet, ott marad egyedül szinte egész napra egy kisbabával, a családfő meg széthajtja magát, hogy tarthassák a színvonalat, a megnőtt költségeket. A kismama kiesik a napi menetrendből, amiben él, vajon őt nem motiválná egy kreatív lehetőség, amiben kiteljesedhetne, és pénzt tudna keresni? Vagy a vállalkozó, aki többet szeretne, és ehhez keres egy másik lehetőséget? Vagy éppen az 50+ os korosztály, akik ha most belegondolnak a jövőjükbe, két út van előttük, beletörődni a nagy semmibe, ami vár rájuk a következő években, ingatlan eladásokkal és tartalékok felélésével? Vagy sorolhatnám még a szűk lehetőségeket, vagy visszaemlékeznek egy kicsit arra az időszakra, amikor tettre készek voltak, képesek voltak elképesztő energiákat megmozdítani a céljaikért. Itt az idő egy utolsó menetre, ahol lehet és kell tanulni, elfogadni a változást, az új élményeket, és újra eredményesnek lenni Magadért, hogy ne egy nyomorúságos nyugdíjjal tengődj holnapután. Vedd fel a kesztyűt, mutasd, meg a fiataloknak nem lehet leírni a korosztályod.

Az élet a folyamatos változásról szól, és aki lecövekel, az úgy jár, mint amit Benjamin Franklin fájdalmasan kijózanító szavakkal megfogalmazott: „Sokan meghalnak 25 évesen, de csak 75 évesen temetik el őket.”

Nem hiszem, hogy bármilyen álmot élve el kéne temetned magadban, legyél akár 20, akár 80 éves.

Nem, nem kell végigszenvedned a napjaidat. Élhetsz is akár. Úgy igazán, szívből, élvezve az életet.

A lehetőség mindenkinek adott, az eszköz a  például nézd meg ezt itt 

További részletekkel kapcsolatban keress minket az elérhetőségeinken!

Előre is köszönjük, hogy megosztod a barátaiddal, ismerőseiddel ezt az információt! Te még nem követsz minket a közösségi felületeken?

További információkat az üzleti Facebook oldalunkon, , vagy az Instán, vagy Podcaston  találsz

Sikert és bőséget kívánunk

Éva és Karesz