Nyomj egy padlógázt, ha találkozol vele

Csak akkor tudsz felülkerekedni a félelmeiden, ha szembemész velük. Ezért muszáj volt elkezdenem újra padlógázzal száguldani.

Mika Hekkinen megtehette, hiszen elképesztő gyakorlat rutin volt mögötte. Megtanulta kezelni!

Sokszor találkoztam az elmúlt évek alatt a félelem érzésével, hagyományos vállalkozói életemben és a Network marketinges életemben is. Mindkettő hasonló gyökerekből táplálkozik, de a félelem súlya és a felelősség is egészen más nagyságrendet jelentettek.

De mi is a félelem, vagy szorongás, ami néha, vagy éppen sokszor gúzsba köt minket? Mi az, ami megakadályoz minket, hogy elinduljunk, vagy éppen elérjük a hőn áhított célunkat, legyen ez bármi?! Egyáltalán honnan jön és miért akkor?

Sokan sokféleképpen kezeljük a félelmet, vagy másképpen finomabban szólva a szorongást.

A félelem az egy tanult viselkedési forma. Életünk során szedjük össze. Már gyerekkorunkban sok-sok korlátot raknak a szülők a gyerekek köré, gondoljunk csak az óvodára, a kiskamasz évekre. Hány szülő próbálja a saját fiatalkori elbukott énjét a gyerekén keresztül megvalósítani és ezért képes tűzzel-vassal mindent elkövetni akár a gyerek akarata ellenére. Jönnek az iskolás évek, jönnek a jobbnál jobb tanárok, akik empátia hiányában vagy éppen rossz napja volt, mondjuk, felelés közben jól leéget az osztály előtt. (Azt hiszem egy kezemen meg tudom számolni hány tanáromat nem bírtam megj.) Sok esetben a szülök dicséret helyett hülye vagy fiam neked ez úgysem sikerül, vagy még jobb, ha ezt már egy új ötlet megvalósítása előtt skandálja neked, úgysem fog sikerülni. Erre csak hab a tortán 🙂 mikor kudarcot vallottál, elégedetten dörgöli az orrod alá, ugye megmondtam. Sorolhatnám tovább a korosztályi szituációkat ezzel valószínű úgyis találkoztál már te is, sőt lehet jó néhány történettel meg tudnád spékelni a példákat. Nemzedékről nemzedékre szorgosan megtanítjuk egymást a félelem alapjaira és felnőtt korunkra Akadémiai szintre emelhetjük ezt a tudást. A különbség abban van, hogy hol erősebbek ezek a félelmek hol gyengébbek, de hogy mindenkiben raktározódik, valamennyi azt mindenki tudja saját életéből.

Egy biztos, hogy ezek az érzelmek elraktározódnak, nyúlj hátra a jobb kezeddel a tarkód fölött az agyad hátsó-alsó része, na, ott van az emlékek központja. Ez egy olyan hely, ami arra hivatott, hogy a legváratlanabb pillanatban bekapcsoljon neked egy emléksort és ezt levetítse. Többnyire olyan helyzeteket, amik így vagy úgy hasonlítanak arra a szitura, amiben éppen vagy. A csavar ebben a dologban az, hogy a jelen, és amit levetít neked, lehet, hogy több év vagy akár évtized is lehet. Ha józan ésszel belegondolsz, akkor azt mondod, hát ez tök gáz mi köze van ennek, hogy óvodás koromban történt esetnek a maihoz? Így működünk. De akkor mi lehet a megoldás? Mit tegyek a félelemmel bizonyos szituációkban?

Az elmúlt években a munkánk során sok emberrel találkoztunk, beszéltünk szinte kivétel nélkül mindenkinek voltak nyílt vagy rejtett kérdése, ami a félelemmel volt összefüggésben.

Egyre több ember van, aki a Félelmek szemüvegén át nézi a világot. Ebben nyilvánvalóan óriási szerepe van a környezetnek, politikának, anyagi, egészségügyi helyzetnek, Élet-intelligenciának. A baj az, ha beleragadsz ebbe az érzésbe. Ki kell lépned. Tudom ez így egyszerűen hangzik. Pedig ez is mint minden csak döntés kérdése. Három féle csoporttal találkozunk a munkánk során, a félelem kezelésére.

Mindenkiben benne van a szorongás érzése az újtól, mi van, ha nem sikerül mi van, ha elbukom …….Belebukom. Igen a bukás az élet velejárója, de hogyan kezeled az eddigi bukásaid? Kudarc és tragédia, amit sorscsapásként élsz meg vagy egy tanulási folyamatként, leszűrve az eddigi tapasztalatokat?

Mit gondol a család, a körülöttem levők? Mit gondolnak mások?  Belekezdjünk e valamibe, amiben néhányan határozottan ellentétes véleményt kommunikálnak?

Meggyőződésem, hogy mások szűrőjén nem szabad nézni a világot, pláne ha valamilyen ellenállhatatlan cél vezérel minket.

Mi van, ha elbukom? Fiatalon, vagy idősebb korban, másként éljük meg ezt.  Lehet, hogy a következő vállalkozásodban fogod tudni alkalmazni az előzőekben tapasztaltakat. Kezeld úgy, hogy tanultál. Fontos hogy ebben az esetben, ha ez így történne, kezeld optimistán a helyzetet. Nyilván nem a hurrá optimizmusról beszélek, mert az kicsit fura lenne. De hogy ha a jó oldalát nézed, akkor ez átlendít a kudarc pillanatain. Minden, amit csináltál eddig, vagy csinálni szeretnél, valamennyi tudás rálátás kell, a nélkül nem megy. Ha nem vagy tájékozott, akkor a bizonytalanság beléphet az életedbe.

Három típusával találkoztam a félelem kezelésében az üzletünk kapcsán.

Az egyik teljesen egyértelmű Ő fél és állandóan menekül. Fél mindentől, ami a jelen komfortzónáján kívül esik.   Hogy ezzel mit árt magának azt nyilván egy szakember tudná elmondani. Azt gondolom a félelem szelleme egyre hatalmasabbra nő az idő haladtával. Tapasztalatom, hogy ha nem azonnal, de néhány héten belül biztos elmenekül. Ő mindenhonnan menekül.

A másik típus érdekes, látszólag jól kezeli a félelmeit, mindenre van megoldása terve. Ő mindent tudni akar. Ott van, mindenhol elolvas, megnéz mindent. Addig nem kezdi el a munkát, amíg nem biztos a tudásában. Soha nem fogja elkezdeni, mert soha nem lesz biztos a tudásában így cselekedni sem fog.

A harmadik típus az, aki fél, de ismeri az érzést. Tudja és szembenéz vele. A jól kezelt félelem lehet egy jó hajtóerő, akiben az munkálkodik, hogy jobbat, többet akarok, erre képes vagyok és magabiztossá teszi magát. Van egy érési ideje egy vállalkozásnak, bárminek. Tudja, hogy ára van a sikernek.

„ Ahelyett, hogy megélnénk az életet meghunyászkodunk az elménk, vagy bármi más fenyegetései alatt. Aki nyitott a mindenségre, az nem fél (….) Nem győzöm eléggé  hangsúlyozni,ösztönözni: engedd át magadon, és ne ragaszkodj az érzéseidhez! Engedd át magadon” (Mooji)

Amennyiben tetszett az írásom kérlek oszd meg

Érdekel mivel foglalkozunk ? Nézd meg a rövid videónkat

Sikert és Bőséget kívánunk

Éva és Karesz

 

Megosztás:

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn
Email
Telegram
error:
Scroll to Top