Még most sem a saját életed éled?

Beértél a majdnem 50-be már talán túl is haladtál rajta és még mindig nem a saját életed-éled. Hogy is kezdődött?     Jó esetben a fiatalkorodban elvégeztél egy főiskolát vagy egyetemet, és ha minden klappolt viszonylag kiegyensúlyozott utad volt ahhoz, hogy egy kielégítő életszínvonalat tudjál élni. Legalábbis ezt így tervezted. Ugyanúgy, mint azok, akik ugyan jóval többen voltak, akiknek nem jutott vagy valamilyen ok miatt nem sikerült felső iskolákat elvégezni. De nincs is ezzel gond. A probléma akkor kezdődött, amikor boldogan bevállaltad a 1-2-3, néhányan több gyereket, hogy felneveled. Nehogy félre értés essen ez így van rendjén. Jöttek a rohanások a bölcsitől az ovin keresztül a sulik, és edzésekre rohanások, mindezt a srácokért, miért, mert többet jobbat akartál nekik, mint ami neked jutott. Belekerültél a nagy rendszerváltásba, és valószínű rájöttél, hogy abból a fizetésből nem fogsz kijönni, amiből addig se, ráadásul nőttek a srácok, és nőttek az igényeik, és persze a Tiéd is. Mit tettél, azt, amit legtöbbünk, bevállaltál rengeteg másodállást, elkezdtél vállalkozni, ha volt mire, akkor is, ha nem. Mi történt? Állandóan dolgoztál, a hétvégéid is sokszor ezzel teltek, de nem panaszkodtál, mert kicsit jobban éltél, és a gyerekekért persze mindent. Kiskamaszok voltak, de már buliba akart menni, mit csináltál, amit hozzád hasonlóan rengetegen, fenn maradtak és vagy te, vagy a párod ment értük kocsival az éjszakába, hogy hazahozd, hogy biztonságban tudd. Jöttek a hitel és banki zűrök, ami igen erősen megtépázta és tépázza talán ma is az életed.

A srácok persze eközben középiskola és fősulira mentek, naná, legalább nekik jó legyen. És te közben néhány megszűnt munkahely, válás, és megtépázott önbecsülés közepette még mindig igyekszel talpon maradni és húzni az igát. Megjegyzem teljesen mindegy hogy vállalkozóként, vagy alkalmazottként olvasod ezt.

Mi van most?

A srácok nagyjából már jóval 20 felett vannak, elvileg Te már ilyenkor önálló voltál vagy családod volt többnyire és dolgoztál, mint a gép, de önálló életetek volt. A szüleid jó esetben egy-egy hétvégén meg néha a szünetekben vigyáztak a srácokra. Mit csinálsz Te? Viszed tovább az igát. Ma a gyereked otthon lakik, eteted, mosol rá és még sorolhatnám. Jó esetben beszáll valamilyen összeggel a költségekbe. Most sokan felhorkantok, de hát a gyerekem. Igaz és megértem.

De hol vagy Te ebben a képben? Mikor lesz olyan nap, amikor nem a gyereked van előbb, mint Te? Nem anya vagyok bocsánat,”csak” egy apa, aki imádja a gyerekeit. Sok helyen látom, hogy a közel 30-as gyerek otthon lakik, haza nem ad, anyja mindent elvégez és élik az életüket felhőtlenül. Buli síelés, miegymás. A probléma lényegét abban látom, hogy nincsen elengedve a kezük. Azt gondolom, nem hagyják őket, hogy megoldó képletbe kerüljenek. Gondolj vissza a te indulásodra. Szerintem elenyésző azok száma, akiknek a szülei lakással vagy egyéb javakkal indították el az életben, és ha visszaemlékszem, egy két év szülőkkel lakás után már mindenki menekült valami önálló felé.

Mert akartunk önállóak, lenni, saját életünkről magunk döntsünk! Felelősséget vállaltunk az életünkért. Szerintem sokan nem merik a gyerekük kezét elengedni. A gyerek nem hülye, ha nem is úgy tűnne, de igyekszik ezt a kényelmi helyzetet maximálisan kiaknázni, a végletekig, még ha nem is minden esetben tudatosan. Egyszerűen azért mert megteheti.

Térjünk vissza Rád. Mikor gondolkodtál el azon mit és miért csinálod így a napjaidat, éveidet? Meddig akarod így csinálni? Mikor lesz az, amit Te szeretnél, az az ember, akinek még régen voltak vágyai, amikor otthonról végre kiszakadva, nagy álmokat tervezve este kettesben, a pároddal beszélgetve, így meg úgy lesz! Tudod, honnan tudom? Persze sejted. Azt gondolom, még mindig a jól bevált mókuskerékben szaladgálsz, közben meg melletted szalad el az életed. Mi lenne ha? Elgondolkodtál mostanában ezen? Mi lenne, ha azt a régen elfeledett vágyaidat leporolnád, és elgondolkoznál azon, hogy miért ne lehetne? Miért ne lehetnél végre magadnak fontos? Megálltál egyszer is az elmúlt időben, hogy hova tartasz, ha ez így megy tovább? Elkopsz lélekben, nemcsak testben. Gondolod, hogy csak ennyi volt, ezért dolgoztál güriztél, hogy még most is más életét éld, még ha a gyerekedről is beszélünk? Ő a sajátját éli hidd el! Adj felelősséget a kezébe, bőven benne van a korban! Nézd meg mit tudnál Te ezzel kezdeni?

Mikor voltál hétköznap hajnalban napfelkeltét nézni? Csinálj valami egészen mást, mint az elmúlt évek során.      Kelj, fel hajnalban főzz egy finom kávét, teát, fogd meg a párod, és menjetek ki napfelkeltét nézni  Reggelizzetek, meg valahol ahol kiszolgálnak, és aznap nem ér munkáról beszélni, csak vágyakról, tervekről.

Kaparjátok le a rozsdát az éveitekről, beszélgessetek egy jót, így indul(hat) az új életed(ek).

Nem szeretnék olyan kommersz kifejezéseket használni, hogy egyszer élsz, stb. Pedig ez így van!

Változz, változtass, mi is így tettünk 🙂 Ma már akkor megyünk napfelkeltét nézni, amikor jólesik.

Változtatni akarsz?! Tudunk egy utat, van egy ötletünk számodra

További részletekkel kapcsolatban keress minket az elérhetőségeinken!

Előre is köszönjük, hogy megosztod a barátaiddal, ismerőseiddel ezt az információt! Te még nem követsz minket a közösségi felületeken?

További információkat az üzleti Facebook oldalunkon, Youtube csatornánkon, vagy az Instán, vagy Podcaston  találsz

Barátsággal

Éva és Karesz